Az emberi vér zárt csőrendszerben, az erekben kering. A véráramlás folyamatos, a pumpafunkciót a szív végzi. A szív összehúzódása alatt (szisztole) képződik az a nyomás, mely az egész keringést fenntartja, a szív elernyedt állapotában (diasztole) is folyamatos az áramlás, de ekkor az érrendszeren belül a nyomás természetesen csökken. A vérnyomás a vér érfalra gyakorolt nyomása. Mértékegysége a Hgmm (higanymilliméter). A verőerekben (artériák) a vérnyomás értéke jelentősen különbözik a szisztole és a diasztole alatt. (A vénákban már nincs ilyen különbség). Éppen ezért a vérnyomásnak két jellegzetes értékét vesszük figyelembe: a felső, azaz szisztólés értéket, (a szív összehózódása alatt) és az alsó, azaz diasztólés értéket (a szív elernyedése alatt). Igy kapjuk a legtöbbünk számára ismerős képletet. A vérnyomás pl. 120/70 Hgmm. Mindkét értek fontos; külön-külön, és együttes jelentőséggel is bír. 

A vérnyomás nem olyan állandó érték, mint pl. testmagasságunk, a szervezet a változó körülményekhez a vérnyomás bizonyos határokon belüli változtatásával alkalmazkodik. Pl 110/70 Hgmm-s nyugalmi vérnyomás erős stressz hatására 150-160/90 Hgmm-ig is emelkedhet, de előfordulhat, hogy 180-200 Hgmm-s szisztolés érték sem tekinthető kórosnak, ha ez egy alkalmazkodási reakció része, és csak rövid ideig áll fenn (pl versenysportolóknál a rajt körüli pillanatok). A nyugalomban mért vérnyomás normális felső határa felnőtteknél jelen tudásunk alapján 140/90 Hgmm. Ha akár a felső, akár az alsó érték kissé magasabb ennél, felmerül a hypertonia gyanúja. Egy mérés alapján azonban még nem beszélhetünk magasvérnyomás-betegségről, ezt csak akkor mondjuk, ha több, különböző idöpontban mért érték is magas (természetesen, ha valakinek jelentősen magasabb, pl 180/110 Hgmm a nyugalmi vérnyomása, az egyértelműen kóros).

A magasvérnyomás-betegség egyértelműen népbetegség. A felnőtt lakosság 20-25%-át érinti, de a 60 év felettieknél ez az arány 50% körüli. Az esetek kis részénél (5 %) valamilyen egyéb ok (pl. vesebetegségek, hormonális betegségek, ionháztartás zavar, elsősorban fokozott Natrium bevitel ill. csökkent ürítés, érrendszeri eltérések, esetleg bizonyos gyógyszerek szedése, stb) áll a magasabb vérnyomás hátterében. Azonban az esetek messze nagyobb részében nem tudunk egyértelmű kiváltó okot találni, ezeket az eseteket nevezzük primer hypertoniának, vagyis magasvérnyomás-betegségnek. A magasvérnyomást "néma gyilkos"-nak is szokták nevezni, ugyanis a legnagyobb baj az, hogy sokszor évekig, vagy évtizedekig is fennáll, és nem okoz semmilyen tünetet, panaszt. Amikor a panaszok jelentkeznek, akkor pedig már sokszor késő (pl. egy magasvérnyomás-betegség első tünete lehet egy agyvérzés. Ilyenkor úgy tűnik, hogy "egészséges" egyénen jelentkezett egy súlyos betegség, holott lehet, hogy az illető már 25 éve hypertoniás, csak senki nem tudott róla).
Ha nem kezelik időben a hypertoniát, súlyos szervkárosodások előidézésében játszhat szerepet. Agyi keringészavar, szívinfarktus, szembetegségek, veseelégtelenség, érszűkület, esetleg nagyobb verőerek hirtelen megrepedése ( dissectio). Ezeket sokkal könnyebb megelőzni, mint a kialakult betegséget kezelni.

Rendkívül fontos megemlíteni, hogy a hypertonia, ha egyéb rizikofaktorokkal is társul, akkor sokkal gyorsabban fejti ki káros hatását. Tehát, ha dohányzás, emelkedett koleszterin és egyéb lipidszint, cukorbetegség közül egy vagy több fennáll, a szervkárosodás veszélye sokszorosára nő. A kockázat emelkedik az életkorral, az elhízással, a stresszel zavart és mozgásszegény életmóddal. Ugyancsak fokozott kockázatot jelent a pozitív családi anamnézis (családban hypertonia, mely 50 éves kor alatt jelentkezett).

A magasvérnyomással tehát foglalkozni kell. Enyhe, kezdődő esetekben elég lehet az életmódbeli változás (dohányzás elhagyása, rendszeres testmozgás, telített zsírokban, koleszterinben és sóban-Na- szegény diéta, testsúlycsökkentés). Ha ez nem elegendő a vérnyomás normális szintre csökkentéséhez, illetve ha eleve súlyosabb a hypertonia, akkor gyógyszeres kezelésre van szükség.
A gyógyszerek különböző módon csökkentik a vérnyomást, illetve oly módon hatnak a keringési rendszerre, hogy helyreállitják a kezdődő szervi elváltozásokat. Nyolc-kilenc nagyobb vegyületcsoport létezik a gyógyszerek támadáspontja szerint. Mindegyik csoportban több, vagy több tíz gyógyszer található, így a csak Magyarországon forgalomban levő vérnyomáscsökkentő gyógyszerkészítmények száma (ha a különböző kiszereléseket és hatóanyagtartalmat is figyelembe vesszük) legalább 250-300. 

Fentiek alapján mindenképpen érdemes szűrővizsgálaton részt venni. Ha felmerül a magasvérnyomás lehetősége, vagy igazolódik a hypertonia, akkor belgyógyász-kardiológus szakorvossal célszerű konzultálni. A kivizsgálás részei első esetben általában: fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálat (vér, vizelet), EKG, hasi ultrahang, szív ultrahang, szemészeti vizsgálat, és gyakran 24 órás vérnyomásmonitorozás: azaz automata vérnyomásmérő felhelyezése, mely 24 óra alatt 15-30 percenként méri a vérnyomást). Ezek után dönt az orvos a kezelésről: szükséges-e gyógyszer, ha igen melyik fajta, milyen adagban, egy vagy több gyógyszer kombinációja, milyen napszakban stb.

A jól beállitott, kezelt hypertoniások életminősége nem csökken. Munkájukat ellátják, családi- és szexuális életükben nem szenvednek hátrányt, sportolhatnak. (pl. előfordult, hogy jól kezelt fiatal magasvérnyomásos egyén maratoni távot - 42 km - is lefutotta !)